|
Jelenleg 54 vendég néz bennünket!
|
|
|
Az Objektívből alakuló Gyergyói Tv-ről szubjektíven / Fénytompítási kísérlet gyergyói módra |
|
|
(Péter Cs. – Új Kelet – 2007. február)
Idén nyáron lesz négy teljes éve annak, hogy az Új Keletet kis híján évtizede tulajdonló Hodgyai Géza vállalkozó megvásárolta Gyergyószentmiklós első televízióját, ebből lett mára a város, bocsánat, a megyei jogú város Fény névre „hallgató” mindenkori televíziója. Aláírásokkal főszerezett stáb jövés-menés, sárfröcskölés és kíméletlen fehér háborúcska osztotta meg akkor a várost, – és ami ebben a legfájdalmasabb – a gyanútlan gyergyószentmiklósiakat.
Tanulságos állapotok alakultak ki ebben a – valljuk meg – szerény küllemi, jellemi, szellemi keretek közé szûkült (szûkített?) környezetben. Az járt jól, aki gyanakvó álláspontra támaszkodva megmaradt puszta szemlélőnek. Aki akkor nem állt oda tandíjfizetőnek, az szerencsésnek vallhatta magát, hiszen kisvártatva e tekintetben megyeközpontokat is megszégyenítő módon két tévéadó sugárzott a kisvárosban. A máig (még!) élő és dolgozó, és az Objektív elnevezésû. Valahogy aztán a túloldalon alábbhagyott a lelkesedés. Én tényleg nem tudom, eltûntek-e, felszívódtak-e a zsebbenyúlók, de azt tudom, hogy az Objektív televízió többé soha nem termelt, nem sugárzott olyan intenzíven, mint amikor a legutóbbi helyhatósági választásokra összpontosított stábostól mindenestől, a mélyzsebû „pártfogóival”, pártolóival együtt. Félrevezetett, megtévesztett kollégák röppentek szét, egykori munkatársak hagyták el a „játékteret”. Kívülálló számára, még itteni mércével mérve is bizonyára ez érthetetlen, de a gyáva keresgélések idején néhányan a jövő-menők, tapogatózók, hezitálók közül mindig kaptak egy-egy talpalatnyi helyet a Hodgyai hajója fedélzetén. Mára már ismerős ennek a nótának a vége is.
Az Objektív eladósodott kőkeményen. Valami, valakik miatt elérkezett számára a vég. Az apokalipszis, melynek minden bizonnyal mostanra örül egy újabb klikk, egy új törekvésû ambiciózus érdekcsoport. Ez sem az a vég, ami ne lenne valaminek a kezdete. Elindult, jön még egy televízió, elnézést egy másik tévéadó. A mûszaki revíziót már magam is megnéztem a képernyőn, de még nem látom tisztán, csak olvasom a sajtóból, hallom az utcán, hogy születőben az Objektív-utód. Kell! Sőt, ez hiányzik. Mit hiányzik? Hiányzott. Egyedül ez. Székelyesen legyen mondva, egyebünk mindenünk van, mint a nagyoknak. Akár már hátra is dőlhetünk, ezentúl csak tévéket, rádiókat, újságokat szerkesztünk, olvasunk és nézünk.
A feldolgozandó témákban sincs hiány, csak úgy kapásból mondok egyet: például legfeljebb hírül adjuk a médiánkban, a sajtómûhelyeinken át világgá kürtöljük, hogy miközben Remete elindult, s látványosan halad a városiasodás útján, mi itt Gyergyószentmiklóson lassan csak a legnagyobb, talán legfejlettebb (?) falunak járó címért vonulhatunk „hadba”.
Na de ne hümmögtessünk, és ne dőljünk be az érintett tulajdonosok mézes-mázas nyájaskodó nyilatkozatainak, melyből az Új Kelet jelen kiadása hasábjain is találnak ízelítőt. Dehogy szeretik, dehogy kedvelik, dehogy akarják segíteni egymást!
Ők mostantól vetélytársak, ellenfelek, de egy pillanatra se gondoljon senki arra – még ha látszólag erre utaló példákat vélnének felfedezni egyik- vagy másik fél magatartásában, majd a képernyőre kerülő munkájában, munkálkodásában, hogy eszükbe jutna ellenségnek lenni. Meg aztán tartsák szem előtt, mifelénk ma nagyon kevesen vannak, akik akár indokolt esetben is (az igazság birtoklására gondoltam) a szemébe mondanák bárkinek is, mondjuk így: „Tudod mit édes ökröm, egyen meg a medve!” Persze, hogy a világ ilyen, ez nem is baj. Ebben az a dráma, hogy egyre többen vannak, akik nem veszik, nem akarják észrevenni, hogy saját magának, és a környezetének árt az, aki féktelenül majmolja a világot. A mai világot, ezt a cifrát, tartalmatlant, elértéktelenedőt, züllőt, süllyedőt.
Az a sanda gyanúm, túl nagy a tétje az újabb tévé-indításnak. Ígérem, majd megnézek néhány mûsort, majd megmondom, kit akarnak felfuttatni vagy lebuktatni, felbuktatni vagy földbe döngölni. Kíváncsi vagyok, kibe kell hathatóst rúgni, honnan kiket kell kirúgatni, kiket hol kell berúgatni, megsemmisíteni, kisemmizni. Most csak sejtésem van. Lehet, hogy a polgármestert kell kicsinálni, megtörténhet, hogy Szentmiklós népét veszik célkeresztbe, meglehet, hogy… talán a képviselőt akarják jóra cserélni, az sem kizárt, hogy a papot, papékat kell meneszteni… Jaj bocsánat, jut eszembe, a nemrég megüresedett alprefektusi széket is Gyergyónak ígérték, mégis ma udvarhelyszéki a foglalója.
Ráadásul a földgáz-avató ünnepségen az erre érdemeseken kívül hányan, de hányan odaálltak a rivaldafénybe, nyomultak a tévékamerák elé, hogy elmondják, ők mi mindent tettek ezért a városért, önért, önökért, értünk szentmiklósiakért. …Olyan arcok, akiknek akkor, ott beszélni kellett erről, mert valójában soha semmit nem tettek ennek az ügynek az érdekében (sem). Mi meseszerető nemzet vagyunk, ez mindenki számára ismerős kell hogy legyen, amit most írok: „…Én nem! – mondta az egér. Én sem voltam! – tette hozzá a macska. Én aztán végképp nem! – vágta haptákba magát a nyuszi…” Na de, ne meséljünk, a valóság sokkal komolyabb, és lényegesen szomorúbb. Ahogy Botos Laci kollégám mondaná: mord.
Nyilván, még van idő fantáziálni a felszínre hozottak kapcsán. Egyelőre még semmi nincs veszve, ha minden igaz, nem is lesz. Egy kis hurráoptimizmus és lépjünk tovább. Azért azonban nem árt figyelni: most itt az alkalom, hogy tanuljunk ismét a saját fejünkön koppant kőnyomokból.
Társaságukban olyan emberekkel, akik a Hodgyai Géza médiavállalkozásaiban már a sokadik körüket futották, kilencen (nyolcan?) távoznak a Fény Televíziótól. Minden bizonnyal már tudják ők, hogy odaát nagyon nagy a tét, ismerniük kell, ki kinek üzent hadat, hacsak nem több munkával, ennek fejében nagyobb kenyérrel kínálták meg őket. Valószínûleg elmagyarázták nekik a legapróbb részletekig, hogy a Fény Televíziót megtorpedózzák. Ez a fajta átcsábítás a látatlanba már önmagában torpedó, ettől még nem biztos, hogy a robbanás előtt nem lehet semlegesíteni. Sőt kell! A Fény Tv szerkesztőit hívták, mennek, arról viszont megfeledkezik mindenki a túloldalon érdekeltek közül, hogy sokezer televíziónéző szeretetét nem lehet csak úgy megszüntetni felmondató papírokkal. Két hét alatt nem.
Politizáljunk? Kifejezetten örülök, hogy itt és a környezetünkben autonómia-igénylő referendumok vannak. A valóságban már lassan két ember sem akar, tud egyet cselekedni. Legalább papírunk legyen róla, hogy nem „oda”, a sûrûjébe kívánja folyton magyar a magyart, székely a magyart, székely-magyar a magyart, magyar ember a székelyt. Nekem ez az egész Objektív-história már a kezdetek óta antipatikus, ennél már csak ezt a gyergyói szintû politizálást, törtetést, erőlködést, nyögdécselést tartom taszítóbbnak. Ez is, az is rossz ómen, és úgy ahogy van csúnya, rusnya, nem korrekt. Olyan gyergyói.
Péter Csaba
|
|
|
FényPONT archívum |
-
FényPont 2010. július 28., szerda
-
FényPont 2010. július 20., kedd
-
FényPont 2010. július 19., hétfő
-
FényPont 2010. július 16., péntek
-
FényPont 2010. július 15., csütörtök
-
FényPont 2010. július 14., szerda
-
FényPont 2010. július 13., kedd
-
FényPont 2010. július 12., hétfő
-
FényPont 2010. július 9., péntek
-
FényPont 2010. július 8., csütörtök
|
|
