|
Jelenleg 18 vendég néz bennünket!
|
|
|
A Fény Tv tulajdonosa neheztel az Objektívre / Hodgyai panaszlevele |
|
|
(Péter Cs., Új Kelet – 2004. augusztus)
Az alábbiakban közöljük a Fény Televíziót tulajdonló Entel Kft. vezérigazgatójának, Hodgyai Gézának a Gyergyószentmiklósi Municípiumi Rendőrségnek címzett panaszlevelét, amelyet a feladó 2004. 07. 16/5-ös bejegyzési számmal ellátva ajánlotta a helyi rendőrörs parancsnokának a figyelmébe:
„Alulírott Hodgyai Géza a gyergyószentmiklósi Entel Kft. ügyvezető igazgatója, ezúton panaszt teszek a szerzői jogokat szabályzó 8/1996-os Törvény sértésére vonatkozóan.
Előzmények: a Fény TV – előzőleg SYNTV – átvétele után, a volt alkalmazottak tőrvénytelenül elidegenítették az adó archívumát és egyéb más javakat. Két hónap türelem és fáradtságos munka után, az eltulajdonított javaknak a 80 százalékát sikerült visszaszerezni. Akkor a volt alkalmazottak többsége aláírt egy olyan bevallást, miszerint az eltulajdonított archívumból semmi sem lenne a tulajdonukban.
Utólag: a volt alkalmazottak megalakították az Objektív nevû tévéadót, amelyen bejátszottak olyan anyagokat, melyek a volt tévéadó archívumából származnak, pl: 2004. július 9-én, este 10 óra körül bejátszott.
Ismertetjük azt is, hogy a SYN TV címzáras bejegyeztetésként az Entel Kft. tulajdona, és a 3/2004-es Ipari Márkatulajdon Közlönyben az M200304708(111) 056801 szám alatt volt bejegyezve 2003. augusztus 27-én. Úgyszintén sérelmezem, hogy a SYN TV KFT. név alatt fejtik ki tevékenységüket anélkül, hogy ehhez cégünk beleegyezését kérték volna.
A 8/1966-os Törvény utólagos változásai és kiegészítései értelmében a volt SYN TV archívuma az Entel Kft. kizárólagos tulajdona, tehát senkinek nem áll jogában ezt felhasználni cégem beleegyezése nélkül.
Ezúton, a fentiekben említett észrevételezéseinkkel kapcsolatosan törvényszerű eljárást kezdeményezek, melynek során számítok az Önök szakszerû munkájára.
Köszönjük a hozzáállásukat, Hodgyai Géza, igazgató”
Eddig a folyamodvány szövege. A továbbiakban a panasztevőt arról faggattam, nem gondolja-e, hogy a valóságot nem belülről, hanem koholt hírekből, rosszindulatú híresztelésekből, magyarán a "falu szájából" ismerők körében népszerûtlen lesz e lépésének a fogadtatása. Erre kerestem választ a Hodgyai Gézának feltett első felvetésemmel:
– Amikor már idáig fajulnak a dolgok, hogy az ember kénytelen panaszt tenni a hatóságoknak, a mi közösségünk hajlamos arra, hogy feljelentőnek titulálják. Ilyen megközelítésből most mit követett el Hodgyai Géza?
– Az égvilágán semmi rosszat, csupán tanúságot tettem arról, hogy most már elegem van abból, hogy lépten-nyomon kikezdenek a vállalkozásaim, a munkám kapcsán. Untig elegem van az alaptalan vádaskodásokból, szabályosan akarom végezni a dolgomat, és ugyanilyen megítéltetést várok el a környezetemtől. A tolvajt tolvajnak kell-, és annak is fogom nevezni még akkor is, ha fax- vagy videó-anyagot idegenített el, és meg fogok tenni minden egyes lépést annak érdekében, hogy legyen eredmény.
– Értem a fentiekben felhozott érvelését, mégis megkérdezem: nem lenne célszerűbb, ha mondjuk párbeszéd útján a két gyergyószentmiklósi televízió egyszer s mindenkorra letisztázná ezeket a bosszúra, sportszerűtlen megnyilvánulásokra okot adó tényezőket, és mindketten végeznék a dolgukat a néző- és intézményeik előmenetele érdekében?
– Párbeszéd? Ahhoz viszont tárgyalni tudó és egyeztetni akaró fél kell. Sokkal jobb lenne, ha az akarva vagy akaratlanul jelentkező, de még közös dolgainkat magunk tudnák megoldani. Sajnos, nagyon sok vonatkozása van ennek az ügynek, melyek többsége a kívülállók szemében nevetségesen gyerekesnek tűnhetnek, ám azt mindenkinek tudni kell, hogy lényegében itt nem a televíziók vitáznak, hanem engem kezdenek ki ilyen-olyan módszerekkel, valószínűleg fontosabb dolguk hiányában. Ha lehetett volna tárgyalni velük, és lehetne, ez már részemről rég megtörtént volna. Én még most is hajlandó vagyok kijelenteni, bárcsak tévednék, amikor azt mondom, hogy ők képtelenek a párbeszédre. Részemről még most is lehet, egy feltételem viszont van: az adósokat arra kérem, adják meg a tartozásukat és tárgyalhatunk. Az alaptalan sértegetőket – akiknek megismerhettük a nem teljesen ártalmatlan fantáziáját, arra kérem, hogy nyilvánosan kövessenek meg a sértő megnyilatkozásokért, s máris tárgyalhatunk, amint a manipuláló sajtósok valóban objektívek lesznek. Nem kell megijedni, csak névrokonságról van szó. Hallottam egy idevágó közmondást, mely szerint az kell szégyellje magát, aki rosszat gondolt (egy francia közmondás fordítása lenne). Én nem tudom megengedni magamnak, hogy összevissza vádoljak, nem ezzel foglalkozom, nem ez a mesterségem. Úgy néz ki, vannak, akik ebből szeretnének megélni. Messziről látszik, hogy ki mit cselekszik, csak oda kell egy kicsit figyelni a fejleményekre, a munkánkra. Nem kell mindenféle mendemondának azonnal bedőlni, meg kell győződni ezek valóságtartalmáról. A valóság igazolására pedig bizonyítékok is kellenek, ezt elfelejtik a bennünket kikezdők, hiszen bizonyos részeken tudatosan megfeledkeznek a bizonyítékokról.
– (…)
– Számos jóindulatú kritikát kapok abban az értelemben, hogy nem mondok oda ezt-azt a kísérleteikre válaszolva, amit végső soron némelyek közülük megérdemelnének. Mondhatnék bármit, én nem vagyok szerkesztő, de én magam akarom bebizonyítani, hogy nem tehet bármit a médiás sem. Csak ehhez idő kell. A szakmaiságot én SEM szeghetem meg, még így sem, hogy adottak erre az eszközeim. Ha állítok valamit valakiről, például, hogy történetesen hazudik, akkor kell tudjam igazolni, és be is kell bizonyítsam, hogy a valóságban is úgy van. A becsületéről azért még akkor sem szólnék semmit az illetőnek, mert nem tehetem. Ez elemi szabály. Egyeseknek ki kéne már nőni ezeket a babarongyokat.
– Kicsit azért még boncolgassuk ezt a „feljelentést”. Úgy tudom, van itt még egy s más, amitől a méreg túlnövi a zsákját. Még mik vannak?
- A rendőrségnek említést tettem még egy korábbi ügyről, ennek tárgya egy faxos telefonkészülék, amely a Fény Tv (Entel) tulajdona, szerepel az átvételi jegyzőkönyvünkben. A készülék egy barter-megállapodás része volt, amit Zsigmond Attila adott oda az engedélyem nélkül Árus Zsoltnak. Sajnos, azóta sem sikerült tisztázni az ügyet, mert Árus úr elzárkózott ettől. A tényszerűség kedvéért, hadd említsem meg, hogy annyit elismert Árus, hogy volt tudomása egy faxtelefonról, de az „nem“ volt a tv tulajdona. Az első felvonás ez ügyben úgy végződött, hogy Árus visszaadta a készüléket, de egy hét elteltével ismét elvitte. Ezt is visszakérjük, de most már a rendőrség segítségével. Hát, ha másképp nem megy… Végül is azért vannak a hatóságiak, hogy ha a szép szó nem elég, az ilyen és hasonló esetek tisztázásakor, akkor mi, adófizetők kérjük az ő segítségüket. Folytassam? Még mindig hiányzik az archívumból kb. 50-60 kazetta, ezek kapcsán is folyamatosan vártuk, hogy visszahozzák azok, akiknél vannak, de minden jel arra enged következtetni, hogy ez ügyben is kérnünk kell a kérdéskörben nálunknál avatottabbak segítségét. Úgy gondolom, a türelmi idő rég lejárt ebben az ügyben is.
Beszélgetésünk végén Hodgyai Géza ismételten kitért arra, hogy ő a munkáját, a teendőit akarja végezni. Senkitől nem várja el, hogy indokolatlanul hátráltassa, miközben ő a saját maga feladataira kíván összpontosítani. – Ha van valakinek mondanivalója, nekem van, és meg is fogom osztani a gondolataimat a nyilvánossággal – tette hozzá Hodgyai, azzal a kiegészítéssel, hogy akkor beszél majd ezekről, amikor eljön a mondandójának az ideje.
|
|
|
FényPONT archívum |
-
FényPont 2010. július 28., szerda
-
FényPont 2010. július 20., kedd
-
FényPont 2010. július 19., hétfő
-
FényPont 2010. július 16., péntek
-
FényPont 2010. július 15., csütörtök
-
FényPont 2010. július 14., szerda
-
FényPont 2010. július 13., kedd
-
FényPont 2010. július 12., hétfő
-
FényPont 2010. július 9., péntek
-
FényPont 2010. július 8., csütörtök
|
|
